Death Wish
Fandom: Bungou Stray Dogs
Páros: Chuuya x Dazai
Megjegyzések: fordítás
- ...Uya! ...a pokolba is! Ne ....meghalni! Ne csak ...gondolj!
Egyikük sem számolt azzal az eshetőséggel, hogy talán valaki más is tanúja volt az alattomos kis alkujuknak a pincében, mely során gyakorlatilag Chuuya volt az, aki lehetővé tette Dazai szökését (annak ellenére, hogy az már előzőleg eltávolította a bilincseket magáról). Chuuya tudta, hogy az a tény, hogy ez az egész annak a szaros Dazainak a hibája volt, mit sem segít már rajta, tudta, hogy milyen sors várt azokra, akik elárulták a maffiát. Nos, Chuuya nem adja fel harc nélkül. Elvigyorodott, egy szörnyű, félelmetes vigyorral, ami mindenki számára egyértelművé tette, hogy ha neki mennie kell, akkor hát mindenki mást is magával visz. És pontosan ez volt az, amit Chuuya tett, miközben kesztyűit oldalra dobálta.
- Ó, sötét gyalázatnak adakozói... Ne ébresszetek fel újra!
Chuuya arcára egyfajta mániákus kifejezés költözött, ahogy pupillái résnyire tágultak, a bőrén sötét jelek jelentek meg, szabadjára engedve a vörös hajú maffiózó hatalmának valódi formáját, melynek létezéséről a legtöbb maffiatag ezidáig még csak nem is tudott. Az utolsó dolog, amit az alacsony termetű fiú látott, az az őt körülvevő maffiózók arcán megjelenő rémület volt. Mindig azt reméltem, hogy az utolsó dolog, amit halálom előtt látni fogok, Dazai arca lesz ... de valahol mélyen mindig is tudtam, hogy sohasem leszek ilyen szerencsés ... ezek voltak utolsó gondolatai, mielőtt a Megszállottság teljesen uralma alá hajtotta volna őt.
xXx
Dazai hangjának dallamos hangzása hol elhalványodott, hol pedig visszatért, és Chuuya küzdött, hogy a szemeit a sötét hajú fiúra összpontosíthassa. Zavart volt és fájt minden porcikája, így az összpontosítás rendkívül nehéznek bizonyult.
- Szaros... Da... zai... -sikerült kinyögnie, miközben szemeit egyre nehezebbnek érezte.
A kifejezés Dazai arcán gyorsan váltott haragról megkönnyebbülésre, amikor Chuuya beszélni kezdett, majd aggodalomra, mikor a fókuszálatlan zafír szemek ismét lecsukódtak.
- Chuuya, ne merj itt hagyni engem! -hangzott a barna hajú hangja figyelmeztetően- Nyisd ki a szemed Chuuya, kérlek!
Egy pillanatra Dazai nem volt biztos abban, hogy Chuuya hallotta-e őt egyáltalán, de végül annak tiszta kék szemei ismét kinyíltak, beragyogva véráztatta, piszkos arcát. Dazai sötét szemei Chuuya íriszeibe fúródtak, akinek végül sikerült összpontosítania az előtte térdelőre.
- Miért vagy... itt? -törte meg a beálló csendet a vörös hajú fiú gyenge, erőtlen hangja.
- Megcsapott a hirtelen feltámadó természetellenes szél, ami egyértelművé tette, hogy mi folyik itt, és tudtam, hogy ha nem jövök el a végén meghalsz. -Dazai próbált közömbösnek tűnni, de az aggodalmat nem tudta elrejteni a hangjából.
- Miért... érdekelne, ha meghalnék?
Chuuya hangja egyszerre csengett szórakozottan és sokkoltan, még ha az gyenge is volt. Dazai csak nevetett válaszul, nem érezte annak szükségességét, hogy beavassa a kisebb termetű ex-maffiózót, hogy még mindig törődött egykori partnerével.
- Szaros Dazai...
Chuuya megpróbált felülni, figyelmen kívül hagyva Dazai még mindig az ő karját tartó szorítását, s a testébe nyilalló lüktető fájdalmat, ahogy karjain támaszkodva vért kezdett felköhögni, s mikor Dazai visszahúzta őt a karjaiba, Chuuya nem ellenkezett.
- Szarul érzem magam. -Motyogta, bár, természetesen ez enyhe kifejezés volt a valósághoz képest. Mindig szörnyen érezte magát a megszállottság használata után, s ilyen messzire eddig még sohasem ment el.
- Azt hittem, már túl késő. Hogy elkéstem. -hangzott Dazai komor hangja- Messzebb mentél, mint amit valaha is láttam. -Chuuya lehunyta a szemét egy pillanatra, és bólintott szelíden- Miért tetted ezt, amikor nem voltam ott, hogy megmenthesselek. Biztos vagyok benne, hogy nem vagy ennyire hülye. Tudtad, hogy ez öngyilkosság. -Volt egy kis ugratás Dazai hangjában, de még így is szokatlanul komolyan hangzott.
- Áruló lettem, mert segítettem neked megszökni. -Chuuya beszélt, s keserűen felnevetett, azonban a torkába tolódó vér megállította- elfogtak. -Dazai tudta, hogy ez mit jelent, s Chuuya meg is erősítette benne ezt a tudást- Halálra ítéltek, de te is nagyon jól tudod, hogy soha nem megyek el harc nélkül.
- Szóval az volt a célod, hogy az egész maffiát magaddal vidd? -Dazai vigyorgott, büszke volt a kis vörösre. Chuuya bólintott, miközben Dazai végighordozta pillantását a körötte lévő megsemmisülésen- Hát sikerült.
- És sikerült megtartanom még az életem is, mekkora nyereség. -Chuuya nevetett, nem törődve a fájdalommal, sem a torkából felbuggyanó vérrel, ahogy ezt tette- Szóval hogyan tovább?
- Hm?
- Már nincs hova mennem Dazai. -hangzott a nyers felelet.
- Miért nem csatlakozol hozzám a Fegyveres Nyomozó Irodában? Végtére is, mi egy nagyon jó csapatot alkottunk korábban. Jó lenne újra megtenni.
- Hogy a Soukoku segítsen a Fegyveres Nyomozó Irodának? Kétlem, hogy valaha is alkalmaznának engem, sem pedig, hogy valaha megbíznának bennem.
- Azt hiszem, az én ajánlásommal talán működne. -válaszolt Dazai- Gyere velem, partner, hadd vigyázzak rád mostantól.
Chuuya a szemeit forgatta, majd hagyta, hogy azok lecsukódjanak.
- Nem mintha bárhogy is megakadályozhatnálak benne egyébként. -Motyogta, miközben lehajtotta a fejét, mikor Dazai felkapta, és Chuuya biztonságban érezte magát annak vigasztaló ölelésében, melyet oly sok éven át nem érezhetett- Vigyázz rám ... -suttogta, miközben még több vért köhögött fel- Partner ...
Bár Chuuya nem láthatta, ahogy elájult társa karjaiban, Dazai gyengéden rámosolygott. Mivel nincs hová mennie, Chuuya kénytelen lesz elfogadni az ajánlatát, s vele marad majd a saját lakásán, s bár hangosan ki nem mondaná, titkon örült, hogy újra egy fedél alatt élhet majd az ő vörös hajú partnerével. Dazai biztos volt benne, hogy Kunikida még így sem repes majd az örömtől, hogy Chuuya gyakorlatilag elpusztította a Port Maffiát, de abban is biztos volt, hogy sikerül majd meggyőznie végül őt is. Elvégre Dazai borzasztóan manipulatív tudott lenni, ha úgy akarta, és erre most minden oka meg is volt. Elvégre az ő drága Chuuyájának szüksége volt rá. Újra együtt lehetnek és Dazai nem adja fel, amíg ez az álom valósággá nem válik. És ha Chuuya végül csatlakozik az Irodához, Kunikida talán végre kap egy kis szünetet az ő folytonos ugratásaiból, hiszen Dazai majd minden figyelmét az ő imádott vörös hajú társának fogja szentelni,
- Ne aggódj Chuuya. -a sötét hajú fiú suttogott az ő elájult partnerének- Soha nem foglak újra elhagyni
-Te... jobb, ha nem... szaros... Dazai ...
Talán nem is lesz olyan nehéz, mint Dazai feltételezte.
Páros: Chuuya x Dazai
Megjegyzések: fordítás
Death Wish
- ...Uya! ...a pokolba is! Ne ....meghalni! Ne csak ...gondolj!
Egyikük sem számolt azzal az eshetőséggel, hogy talán valaki más is tanúja volt az alattomos kis alkujuknak a pincében, mely során gyakorlatilag Chuuya volt az, aki lehetővé tette Dazai szökését (annak ellenére, hogy az már előzőleg eltávolította a bilincseket magáról). Chuuya tudta, hogy az a tény, hogy ez az egész annak a szaros Dazainak a hibája volt, mit sem segít már rajta, tudta, hogy milyen sors várt azokra, akik elárulták a maffiát. Nos, Chuuya nem adja fel harc nélkül. Elvigyorodott, egy szörnyű, félelmetes vigyorral, ami mindenki számára egyértelművé tette, hogy ha neki mennie kell, akkor hát mindenki mást is magával visz. És pontosan ez volt az, amit Chuuya tett, miközben kesztyűit oldalra dobálta.
- Ó, sötét gyalázatnak adakozói... Ne ébresszetek fel újra!
Chuuya arcára egyfajta mániákus kifejezés költözött, ahogy pupillái résnyire tágultak, a bőrén sötét jelek jelentek meg, szabadjára engedve a vörös hajú maffiózó hatalmának valódi formáját, melynek létezéséről a legtöbb maffiatag ezidáig még csak nem is tudott. Az utolsó dolog, amit az alacsony termetű fiú látott, az az őt körülvevő maffiózók arcán megjelenő rémület volt. Mindig azt reméltem, hogy az utolsó dolog, amit halálom előtt látni fogok, Dazai arca lesz ... de valahol mélyen mindig is tudtam, hogy sohasem leszek ilyen szerencsés ... ezek voltak utolsó gondolatai, mielőtt a Megszállottság teljesen uralma alá hajtotta volna őt.
xXx
Dazai hangjának dallamos hangzása hol elhalványodott, hol pedig visszatért, és Chuuya küzdött, hogy a szemeit a sötét hajú fiúra összpontosíthassa. Zavart volt és fájt minden porcikája, így az összpontosítás rendkívül nehéznek bizonyult.
- Szaros... Da... zai... -sikerült kinyögnie, miközben szemeit egyre nehezebbnek érezte.
A kifejezés Dazai arcán gyorsan váltott haragról megkönnyebbülésre, amikor Chuuya beszélni kezdett, majd aggodalomra, mikor a fókuszálatlan zafír szemek ismét lecsukódtak.
- Chuuya, ne merj itt hagyni engem! -hangzott a barna hajú hangja figyelmeztetően- Nyisd ki a szemed Chuuya, kérlek!
Egy pillanatra Dazai nem volt biztos abban, hogy Chuuya hallotta-e őt egyáltalán, de végül annak tiszta kék szemei ismét kinyíltak, beragyogva véráztatta, piszkos arcát. Dazai sötét szemei Chuuya íriszeibe fúródtak, akinek végül sikerült összpontosítania az előtte térdelőre.
- Miért vagy... itt? -törte meg a beálló csendet a vörös hajú fiú gyenge, erőtlen hangja.
- Megcsapott a hirtelen feltámadó természetellenes szél, ami egyértelművé tette, hogy mi folyik itt, és tudtam, hogy ha nem jövök el a végén meghalsz. -Dazai próbált közömbösnek tűnni, de az aggodalmat nem tudta elrejteni a hangjából.
- Miért... érdekelne, ha meghalnék?
Chuuya hangja egyszerre csengett szórakozottan és sokkoltan, még ha az gyenge is volt. Dazai csak nevetett válaszul, nem érezte annak szükségességét, hogy beavassa a kisebb termetű ex-maffiózót, hogy még mindig törődött egykori partnerével.
- Szaros Dazai...
Chuuya megpróbált felülni, figyelmen kívül hagyva Dazai még mindig az ő karját tartó szorítását, s a testébe nyilalló lüktető fájdalmat, ahogy karjain támaszkodva vért kezdett felköhögni, s mikor Dazai visszahúzta őt a karjaiba, Chuuya nem ellenkezett.
- Szarul érzem magam. -Motyogta, bár, természetesen ez enyhe kifejezés volt a valósághoz képest. Mindig szörnyen érezte magát a megszállottság használata után, s ilyen messzire eddig még sohasem ment el.
- Azt hittem, már túl késő. Hogy elkéstem. -hangzott Dazai komor hangja- Messzebb mentél, mint amit valaha is láttam. -Chuuya lehunyta a szemét egy pillanatra, és bólintott szelíden- Miért tetted ezt, amikor nem voltam ott, hogy megmenthesselek. Biztos vagyok benne, hogy nem vagy ennyire hülye. Tudtad, hogy ez öngyilkosság. -Volt egy kis ugratás Dazai hangjában, de még így is szokatlanul komolyan hangzott.
- Áruló lettem, mert segítettem neked megszökni. -Chuuya beszélt, s keserűen felnevetett, azonban a torkába tolódó vér megállította- elfogtak. -Dazai tudta, hogy ez mit jelent, s Chuuya meg is erősítette benne ezt a tudást- Halálra ítéltek, de te is nagyon jól tudod, hogy soha nem megyek el harc nélkül.
- Szóval az volt a célod, hogy az egész maffiát magaddal vidd? -Dazai vigyorgott, büszke volt a kis vörösre. Chuuya bólintott, miközben Dazai végighordozta pillantását a körötte lévő megsemmisülésen- Hát sikerült.
- És sikerült megtartanom még az életem is, mekkora nyereség. -Chuuya nevetett, nem törődve a fájdalommal, sem a torkából felbuggyanó vérrel, ahogy ezt tette- Szóval hogyan tovább?
- Hm?
- Már nincs hova mennem Dazai. -hangzott a nyers felelet.
- Miért nem csatlakozol hozzám a Fegyveres Nyomozó Irodában? Végtére is, mi egy nagyon jó csapatot alkottunk korábban. Jó lenne újra megtenni.
- Hogy a Soukoku segítsen a Fegyveres Nyomozó Irodának? Kétlem, hogy valaha is alkalmaznának engem, sem pedig, hogy valaha megbíznának bennem.
- Azt hiszem, az én ajánlásommal talán működne. -válaszolt Dazai- Gyere velem, partner, hadd vigyázzak rád mostantól.
Chuuya a szemeit forgatta, majd hagyta, hogy azok lecsukódjanak.
- Nem mintha bárhogy is megakadályozhatnálak benne egyébként. -Motyogta, miközben lehajtotta a fejét, mikor Dazai felkapta, és Chuuya biztonságban érezte magát annak vigasztaló ölelésében, melyet oly sok éven át nem érezhetett- Vigyázz rám ... -suttogta, miközben még több vért köhögött fel- Partner ...
Bár Chuuya nem láthatta, ahogy elájult társa karjaiban, Dazai gyengéden rámosolygott. Mivel nincs hová mennie, Chuuya kénytelen lesz elfogadni az ajánlatát, s vele marad majd a saját lakásán, s bár hangosan ki nem mondaná, titkon örült, hogy újra egy fedél alatt élhet majd az ő vörös hajú partnerével. Dazai biztos volt benne, hogy Kunikida még így sem repes majd az örömtől, hogy Chuuya gyakorlatilag elpusztította a Port Maffiát, de abban is biztos volt, hogy sikerül majd meggyőznie végül őt is. Elvégre Dazai borzasztóan manipulatív tudott lenni, ha úgy akarta, és erre most minden oka meg is volt. Elvégre az ő drága Chuuyájának szüksége volt rá. Újra együtt lehetnek és Dazai nem adja fel, amíg ez az álom valósággá nem válik. És ha Chuuya végül csatlakozik az Irodához, Kunikida talán végre kap egy kis szünetet az ő folytonos ugratásaiból, hiszen Dazai majd minden figyelmét az ő imádott vörös hajú társának fogja szentelni,
- Ne aggódj Chuuya. -a sötét hajú fiú suttogott az ő elájult partnerének- Soha nem foglak újra elhagyni
-Te... jobb, ha nem... szaros... Dazai ...
Talán nem is lesz olyan nehéz, mint Dazai feltételezte.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése