Találkozzunk ma, és próbálj túlélni holnap a kedvemért

Fandom: Bungou Stray Dogs

Páros: Chuuya x Dazai

Karakterek: Nakahara Chuuya, Dazai Osamu, Ozaki Kouyou, Mori Ougai

Megjegyzés: A mű fordítás. AU. Mori Chuuya apja, Kouyou pedig a nővére. 

 

 

Találkozzunk ma, és próbálj túlélni holnap a kedvemért

Chuuya tudta, hogy Dazai ma fog találkozni a családjával. S bár nem ez lesz az első alkalom, mégis borzasztóan ideges volt. Még az előző hét elején döntötték el, hogy ma -igen, ma- fogják elmondani Chuuya családjának, hogy eljegyezték egymást. Ettől a naptól kezdve, a vörös hajú fiú folyamatosan azon aggódott, vajon mit fognak hozzá szólni. 

Az első alkalommal, Dazai igyekezett bennük jó benyomást kelteni, ezért megpróbált úgy viselkedni, mint egy normális tizenéves fiú. De Kouyou túl éles szemű volt, Mori pedig túl okos, így egyből kiszúrták, hogy valami nincs rendben. Rászóltak a barna hajú fiúra, hogy hagyja abba a színészkedést és csak legyen önmaga. Ezzel egyáltalán nem segítettek, mert Dazai mindig azt tette, amit csak akart. 

Tehát, Dazai megkérte Chuuya kezét a múlt hónapban, egy elhagyatott iskola területén, mert azt gondolta, hogy a vörös hajú fiú egyébként is pánikolni fog, így legalább nem fog egy kisebb szívrohamot kapni, amikor megkéri majd a kezét. És természetesen Chuuya legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a másik el akarja jegyezni, mert ugyan ki akarna megkérni valakit egy elhagyatott, romos épületben?

Dazai, természetesen.

És most már ott tartott, hogy törli a terveiket, mert mi van ha Mori és Kouyou nem fogadják el? Mi van, ha nem engedik, hogy hozzámenjen? És már szinte hallotta Elise szomorú, sírós hangját, hogy Chuuya többé nem fog játszani vele, mert most már saját családja lesz. 

Chuuya felnyögött. Nem állt készen minderre.

Ding Dong

Oh istenem. Megérkezett. Eljött az igazság pillanata, az ítélet napja, amikor kiderül, hogy továbbra is békésen élhet e vagy sem. Franc.

Valóban a francba. 

Reméli, hogy Dazai nem csinál semmi hülyeséget. 

xXx

- Szóval... Mi szél hozott ide, Dazai-kun?

- Ah, nos Mori-san, van valami, amit meg kell, hogy vitassunk veled. 

- Értem. Tehát ezért élvezhetjük a társaságodat. 

Mori elmosolyodott. Ez nem volt valami biztató jel. Sőt. Kifejezetten hátborzongató. 

- Beszélj, kölyök. Nincs erre időm. - szólalt meg Kouyou, miközben pillantásával szinte átdöfte Dazait.

- Nos, anee-san, hogy ho...

- Össze fogunk házasodni. - mondta Dazai, méghozzá úgy, mintha épp csak az időjárásról beszélne. 

Csend. Chuuya érezte, ahogy halvány pír kúszott arcára. Már felkészült az elutasításra. Talán megszökhetne Dazaial. Az lenne a legjobb, amit tehet.

- Már tudtuk. 

- Mi?! -Chuuya kiáltott- Úgy érted tudtad és nem mondtál semmit??

- Persze. Láttam, ahogy hümmögve forgatod a gyűrűt az ujjadon, így feltételeztem, hogy Dazai megkérte a kezed. 

Oh, isten. Chuuya a semmiért volt ilyen ideges. Úgy érezte, menten szétrobban a feje. 

- Mindig azt gondoltam, Chuuya előbb terhes lesz, mielőtt férjhez megy. 

- Anee-san! Fiú vagyok!

Chuuya azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld. 

- Apa. Adnál nekem egy kekszet, kérlek? -szólalt meg.

Mori és Dazai mindketten megragadtak egy kekszet.

Oh. 

Mori elmosolyodott.

Chuuya elpirult.

- Nem! Komolyan nem! Ez nem azt jelenti, amire gondoltok!

Aztán Kouyou megszólalt:

- Nem tudtam, hogy ilyen rögeszméid vannak, kölyök.