A Jotun's Love- 5. Fejezet
Megjegyzések: Mindenki -főleg a bétám- örömére belenyúltam egy kicsit abba a bizonyos másik műfajba is. 18 plusz tartalmat nem írtam még, de valahol azt is el kell kezdeni, ugye? UGYE?
- Stark?
Loki Laufeyson egyáltalán nem értette mi folyik itt. Mit keres Tony Stark az ágyában? És miért nincsen rajta ruha? Miért néz rá olyan szemekkel, mintha csak épp most találta volna meg a megoldást a világ legnagyobb problémájára? És miért ver olyan hevesen a szíve, mintha épp ki akarna ugrani a helyéről? Olyan kérdések ezek, melyekre aligha fog a közeljövően választ kapni. De ez nem is baj, amíg Anthony így néz rá, ilyen csodálattal, mintha ő lenne a legfontosabb a világon, mintha rajta kívül semmi más nem számítana.
Bár az sem utolsó szempont, hogy kicsit el volt foglalva a milliárdos ajkaival, melyek egy pillanatra sem hagyták el az övéit, egészen addig a pontig, míg az oxigénhiány elviselhetetlen nem lett.
- Loki... -sóhajtotta a milliárdos két fűtött csók között. És karcsú, fürge ujjak settenkedtek vékony selyemingének anyaga alá, mely az egyetlen akadályt jelentette kettejük teste között. A milliárdos bőre forró volt, verejtéktől csillogó, míg Loki kék, sötét mintákkal díszített bőre hideg, függetlenül annak lágy, puha tapintásától. A frissen hullott hó illata lengte be a herceg szobáját, vegyülve a pézsma dús, jellegzetes szagával. Ezek kombinációja pedig lassan az őrületbe kergette a két férfit.
Loki ajkaiból reszketeg sóhaj szakadt ki, ahogy átvette a dominanciát, s átfordította magukat, hogy immáron ő kerülhessen Anthony túlfűtött teste fölé. Ajkaival a milliárdos nyakának vonalát követve kezdett apró csókokat hinteni, néha élesebb fogaival karosítva végig az érzékeny bőrt, fokozatosan haladva annak figyelemért kiáltozó tagja felé.
- Loki
- Anthony...
- Loki! Ébresztő! Hasadra süt a nap!
A jotnar herceg hirtelen pattant fel az ágyban, mintha csak egy vödör jeges vízzel öntötték volna nyakon.
- Na végre. Már kezdtem feladni.
Loki értetlenül meredt az ágya mellett ácsorgó Hela alakjára, akinek az arcán hatalmas vigyor terült el, tekintete pedig leplezetlen vidámságtól ragyogott.
- Úgy látszik valaki "szépet" álmodott!
A jotnar férfi erre csak elkínzottan felnyögött, majd a hátára vágta magát az ágyon, miközben jobb kezét a szemei elé emelte.
- Pont a legjobb résznél kellett neked felkeltened...
- Bocsi, öcsi, de teendőid vannak, melyeket el kell látnod.
- Hát persze.
Hela még vetett rá egy utolsó pillantást, mielőtt kacagva elhagyta volna a herceg szobáját, teret hagyva ezáltal a nyűgös örökösnek.
Loki őszintén szólva nem volt a legjobb hangulatában. Nem is maga az álom az, ami miatt legszívesebben egész nap az ágyában maradt volna, hanem az az aprócska tény, hogy mindezt csak álmodta. Már rég bevallotta magának, hogy érez valamit az önelégült milliárdos iránt, de addig még nem jutott el, hogy tegyen is lépést az illető felé. Pedig oh, mennyire is akarta! Laufey az áldását adta rá, valamiért úgy tűnt, még Hela is össze akarta kettejüket hozni, tehát miért is ne tenne valamit az ügy érdekében? Mert Loki mindig mindent megszerzett, amire csak vágyott, kerüljön az bármibe is. Tehát mégis mi az, ami most visszatartotta?
Ajkaira hatalmas vigyor került, ahogy elkezdett egy terv kirajzolódni a fejében.
Ne legyen a neve Loki Laufeyson, ha nem lesz Anthony nem lesz az övé!
xXx
Két nap telt el az ominózus eset óta. Két hosszú, eseménytelen nap. Loki bármennyire is szeretett volna, nem tudott lépéseket tenni a milliárdos felé, sajnálatos módon hercegi teendői túlságosan lefoglalták őt.
De most, most végre van egy kis ideje Tonyra is.
- Látom sikerült elég jól berendezkedned a kastélyban.
A két férfi egymás mellett sétált a kastély kertjében. Loki kezei a háta mögött voltak keresztezve, ahogy igyekezett minden figyelmét a másikra koncentrálni.
- Jól látod. Meglepően egyszerű volt a dolgom. Úgy látszik a tieidnek nem okoz különösebb gondot, hogy a kastélyban látnak. Ami őszintén szólva meglep.
- Miért, mire számítottál?
- Nem is tudom, talán...
- Szörnyetegekre? -torpant meg Loki, s fordult immáron teljes testével a másik felé. Arcán különös, olvashatatlan kifejezés ült, ami egy pillanatra meghátráltatta Tonyt.
- Őszintén? Igen. Ne vedd sértésnek, de elég rossz első benyomást keltetek az emberben. Legalább is a legtöbben.
- A legtöbben?
- Jupp. Például jó apád. -rázta ki Tonyt látványosan a hideg- amikor hirtelen megjelent felettem pár napja, azt hittem magam alá csinálok ijedtemben.
- Beszéltél apámmal? -vonta fel Loki szemöldökét. Nem tudott róla, hogy az apja beszélt a halandóval. Bár ha jobban belegondolt, ez nem is olyan meglepő. Tony bólintását látva csak felsóhajtott- És miről, ha szabad megtudnom?
- Többnyire rólad. -Loki erre még jobban összezavarodott- valami olyasmiről hogy társak vagyunk. Amit nem teljesen értek, de ez már mellékes.
- Apám elmondta neked? -morrant fel kissé ingerültebben, mint azt szerette volna. Miért kell neki mindenbe beleütnie az orrát? Tony arckifejezését látva arcára ragadozószerű kifejezés került, s egészen közel lépdelt hozzá, olyannyira, hogy csupán egy hajszál választotta kettejüket el egymástól- És tudod-e ez mit jelent, Anthony?
- Nem teljesen? Bár van egy-két sejtésem... -Tony ajkai kiszáradtak, ahogy felnézett a legalább egy fejjel magasabb hercegre.
- És milyen sejtéseid? -dorombolta, ahogy még közelebb hajolt hozzá, vészesen közeledve a másik ajkai felé.
- Nem is tudom- susogta Tony tekintetével Loki ajkait bámulva, miközben egyre nehezebb volt visszafognia magát- talán adhatnál néhány tippet. -tekintetét a másik izzó, karmazsin íriszeibe fúrta, jobb kezével a túlságosan közel lévő herceg mellkasára simítva.
Loki számára ez volt az utolsó löket. Az érintés, a szavak, az elködösült pillantás már túl sok volt számára. Már hajolt előre, hogy bezárja a köztük lévő távolságot, s végre megízlelhesse azokat a hőn áhított ajkakat, mikor Hela hangja elért hozzájuk, mintegy félbe szakítva a kialakult hangulatot.
- A világért sem szeretném ezt megzavarni, de Laufey beszélni akar veled Loki. Most.
Loki frusztrált sóhajt hallatott, ahogy ellépett Tony mellől, egy elkínzott pillantás kíséretében.
Már olyan közel járt hozzá .
Annyira közel .
Folyt köv....
A Jotun's Love
5. Fejezet
Loki Laufeyson egyáltalán nem értette mi folyik itt. Mit keres Tony Stark az ágyában? És miért nincsen rajta ruha? Miért néz rá olyan szemekkel, mintha csak épp most találta volna meg a megoldást a világ legnagyobb problémájára? És miért ver olyan hevesen a szíve, mintha épp ki akarna ugrani a helyéről? Olyan kérdések ezek, melyekre aligha fog a közeljövően választ kapni. De ez nem is baj, amíg Anthony így néz rá, ilyen csodálattal, mintha ő lenne a legfontosabb a világon, mintha rajta kívül semmi más nem számítana.
Bár az sem utolsó szempont, hogy kicsit el volt foglalva a milliárdos ajkaival, melyek egy pillanatra sem hagyták el az övéit, egészen addig a pontig, míg az oxigénhiány elviselhetetlen nem lett.
- Loki... -sóhajtotta a milliárdos két fűtött csók között. És karcsú, fürge ujjak settenkedtek vékony selyemingének anyaga alá, mely az egyetlen akadályt jelentette kettejük teste között. A milliárdos bőre forró volt, verejtéktől csillogó, míg Loki kék, sötét mintákkal díszített bőre hideg, függetlenül annak lágy, puha tapintásától. A frissen hullott hó illata lengte be a herceg szobáját, vegyülve a pézsma dús, jellegzetes szagával. Ezek kombinációja pedig lassan az őrületbe kergette a két férfit.
Loki ajkaiból reszketeg sóhaj szakadt ki, ahogy átvette a dominanciát, s átfordította magukat, hogy immáron ő kerülhessen Anthony túlfűtött teste fölé. Ajkaival a milliárdos nyakának vonalát követve kezdett apró csókokat hinteni, néha élesebb fogaival karosítva végig az érzékeny bőrt, fokozatosan haladva annak figyelemért kiáltozó tagja felé.
- Loki
- Anthony...
- Loki! Ébresztő! Hasadra süt a nap!
A jotnar herceg hirtelen pattant fel az ágyban, mintha csak egy vödör jeges vízzel öntötték volna nyakon.
- Na végre. Már kezdtem feladni.
Loki értetlenül meredt az ágya mellett ácsorgó Hela alakjára, akinek az arcán hatalmas vigyor terült el, tekintete pedig leplezetlen vidámságtól ragyogott.
- Úgy látszik valaki "szépet" álmodott!
A jotnar férfi erre csak elkínzottan felnyögött, majd a hátára vágta magát az ágyon, miközben jobb kezét a szemei elé emelte.
- Pont a legjobb résznél kellett neked felkeltened...
- Bocsi, öcsi, de teendőid vannak, melyeket el kell látnod.
- Hát persze.
Hela még vetett rá egy utolsó pillantást, mielőtt kacagva elhagyta volna a herceg szobáját, teret hagyva ezáltal a nyűgös örökösnek.
Loki őszintén szólva nem volt a legjobb hangulatában. Nem is maga az álom az, ami miatt legszívesebben egész nap az ágyában maradt volna, hanem az az aprócska tény, hogy mindezt csak álmodta. Már rég bevallotta magának, hogy érez valamit az önelégült milliárdos iránt, de addig még nem jutott el, hogy tegyen is lépést az illető felé. Pedig oh, mennyire is akarta! Laufey az áldását adta rá, valamiért úgy tűnt, még Hela is össze akarta kettejüket hozni, tehát miért is ne tenne valamit az ügy érdekében? Mert Loki mindig mindent megszerzett, amire csak vágyott, kerüljön az bármibe is. Tehát mégis mi az, ami most visszatartotta?
Ajkaira hatalmas vigyor került, ahogy elkezdett egy terv kirajzolódni a fejében.
Ne legyen a neve Loki Laufeyson, ha nem lesz Anthony nem lesz az övé!
xXx
Két nap telt el az ominózus eset óta. Két hosszú, eseménytelen nap. Loki bármennyire is szeretett volna, nem tudott lépéseket tenni a milliárdos felé, sajnálatos módon hercegi teendői túlságosan lefoglalták őt.
De most, most végre van egy kis ideje Tonyra is.
- Látom sikerült elég jól berendezkedned a kastélyban.
A két férfi egymás mellett sétált a kastély kertjében. Loki kezei a háta mögött voltak keresztezve, ahogy igyekezett minden figyelmét a másikra koncentrálni.
- Jól látod. Meglepően egyszerű volt a dolgom. Úgy látszik a tieidnek nem okoz különösebb gondot, hogy a kastélyban látnak. Ami őszintén szólva meglep.
- Miért, mire számítottál?
- Nem is tudom, talán...
- Szörnyetegekre? -torpant meg Loki, s fordult immáron teljes testével a másik felé. Arcán különös, olvashatatlan kifejezés ült, ami egy pillanatra meghátráltatta Tonyt.
- Őszintén? Igen. Ne vedd sértésnek, de elég rossz első benyomást keltetek az emberben. Legalább is a legtöbben.
- A legtöbben?
- Jupp. Például jó apád. -rázta ki Tonyt látványosan a hideg- amikor hirtelen megjelent felettem pár napja, azt hittem magam alá csinálok ijedtemben.
- Beszéltél apámmal? -vonta fel Loki szemöldökét. Nem tudott róla, hogy az apja beszélt a halandóval. Bár ha jobban belegondolt, ez nem is olyan meglepő. Tony bólintását látva csak felsóhajtott- És miről, ha szabad megtudnom?
- Többnyire rólad. -Loki erre még jobban összezavarodott- valami olyasmiről hogy társak vagyunk. Amit nem teljesen értek, de ez már mellékes.
- Apám elmondta neked? -morrant fel kissé ingerültebben, mint azt szerette volna. Miért kell neki mindenbe beleütnie az orrát? Tony arckifejezését látva arcára ragadozószerű kifejezés került, s egészen közel lépdelt hozzá, olyannyira, hogy csupán egy hajszál választotta kettejüket el egymástól- És tudod-e ez mit jelent, Anthony?
- Nem teljesen? Bár van egy-két sejtésem... -Tony ajkai kiszáradtak, ahogy felnézett a legalább egy fejjel magasabb hercegre.
- És milyen sejtéseid? -dorombolta, ahogy még közelebb hajolt hozzá, vészesen közeledve a másik ajkai felé.
- Nem is tudom- susogta Tony tekintetével Loki ajkait bámulva, miközben egyre nehezebb volt visszafognia magát- talán adhatnál néhány tippet. -tekintetét a másik izzó, karmazsin íriszeibe fúrta, jobb kezével a túlságosan közel lévő herceg mellkasára simítva.
Loki számára ez volt az utolsó löket. Az érintés, a szavak, az elködösült pillantás már túl sok volt számára. Már hajolt előre, hogy bezárja a köztük lévő távolságot, s végre megízlelhesse azokat a hőn áhított ajkakat, mikor Hela hangja elért hozzájuk, mintegy félbe szakítva a kialakult hangulatot.
- A világért sem szeretném ezt megzavarni, de Laufey beszélni akar veled Loki. Most.
Loki frusztrált sóhajt hallatott, ahogy ellépett Tony mellől, egy elkínzott pillantás kíséretében.
Már olyan közel járt hozzá .
Annyira közel .
Folyt köv....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése