A Jotun's Love- 4. Fejezet

Heya! Hosszú kihagyás után hoztam nektek a Jotuns Love negyedik fejezetét! (hála annak a bizonyos kommentnek, megjött a lelkesedésem. Hurrá! :D ) Egy kicsit más irányba terelem a dolgokat, mint terveztem, nem akarom ezt is elrontani a túl sok drámával. Tehát az eredeti tervvel ellentétben marad a könnyedebb hangulat, nem lépünk át drámába. És még ebben a fejezetben is Tony áll a központban, aki kezdi visszanyerni régi önmagát, de a következő fejezetekben Loki is jobban előtérbe kerül. BTW Enjoy!

A Jotun's love

4. Fejezet

Csaknem egy hét telt el Tony érkezése óta. Ez idő alatt semmi említésre méltó nem történt, leszámítva Hela gyakori látogatásait, mellyel az őrületbe tudta kergetni Lokit. Eleinte bár furcsa volt számára a niflheimi teremtmény, de minél több időt töltött körülötte, annál inkább kezdte megszokni furcsa, mégis szórakoztató jellemét. Amire a leghamarabb, a legkönnyebben jött rá, hogy Hela hobbit űzött Loki irritálásából, aki bár elég gyakran eresztett halálos fenyegetéseket a feltehetőleg idősebb -mint később kiderült- nővére felé, mégis tisztán látszódott rajta, hogy nem vette annyira komolyan ezeket a kisebb-nagyobb vitákat, nézeteltéréseket. Tony számára az is hamar egyértelművé vált, hogy a fekete hajú férfinak sokkal jobb kapcsolata volt Helával, mint ami Thorral valaha is. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy nem állt kettejük közé a trón, mint Thor esetében. Loki Jotunheim örököse volt, Hela pedig Niflheimé.

Loki pedig más volt, mint amire emlékezett. Még mindig ugyanaz a gőgös, szarkasztikus férfi, de ezek a tulajdonságai inkább csak érdekessé tették őt a szemében. Nem kényszerítette őt -eddig- semmire, amit ő nem akart volna, nem tette az ottlétét kényelmetlenné. És ami a leginkább megdöbbentő volt, az az esze. Mert Loki Laufeyson okos volt, méghozzá nem is kicsit.

Tony megcsóválta fejét, s inkább a tájt kezdte mustrálni. A kastély nyugati szárnyának folyosóján állt éppen s elemezte magában az épületet, valamint az alatta elterülő faluszerűséget. Már maga a kastély is lélegzetelállítóan gyönyörű volt: a falakat és a padlót egy furcsa, halványkék kristály szerű anyag borította, ezeken pedig kisebb-nagyobb díszítő mintákat lehetett felfedezni, melyek nagyon hasonlatosak voltak a jotunok bőrén lévőkhöz. A kastély oldalsó részein hosszú folyosó húzódott, mely kívülről nyitott volt, a tetőszerkezetet pedig faragott kristályoszlopok támasztották alá. Tony az egyik ilyen oszlop mellett állt, s bámult ki az előtte elterülő tájra. A Kastélyt fal vette körül, ezen a magas jégfalon belül pedig jó pár kisebb ház foglalt helyet. Egyik épület sem volt olyan gyönyörű mint a kastély, bár hasonló anyagból épülhettek. A fák itt is az odakint lévőkhöz voltak hasonlatosak, az állatok pedig egyáltalán nem voltak olyanok, mint otthon a Földön. Ijesztőbbek voltak. Tony még nem értette ennek a világnak a működését, de biztos volt benne, hogy előbb utóbb rá fog jönni.

Gondolataiból egy torokköszörülés hangja zökkentette ki. Kíváncsian fordult a jövevény felé, s rögtön el is akadt a lélegzete, ugyanis Jotunheim királyával nézett farkasszemet. Ezelőtt csupán egyszer látta őt, de akkor is csak messziről. És őszintén szólva remélte, hogy ez így is marad, de természetesen még ez sem adatik meg neki.

- Szóval te lennél a halandó, akit a fiam pátyolgat?

- Nem tudom, mennyire nevezhető pátyolgatásnak, de igen, én vagyok.

Mire észbe kapott volna, már ki is szaladtak a száján a szavak. Nem gondolt bele, hogy kivel beszél, nem gondolt ő semmire. Kezdett visszatérni régi énje, kezdte visszanyerni önmagát. Szerencséjére Laufey nem tett megjegyzést a kissé nyers szavakra, csupán intett felé egyet.

- Van pár dolog, amit szeretnék veled megbeszélni. Séta közben talán értelmesebb lenne.

- Egyetértek. Egy helyben állni unalmas.

És így történt, hogy Tony Stark Jotunheim félelmetes, de meglepően udvarias, már-már majdnem kedves uralkodójával karöltve indult sétálni a kastély körül elhelyezkedő kicsi, de annál gyönyörűbb parkban.

- Nem tudom mennyit tudsz a fiam életéről-

- Loki életéről? Tudom, hogy Odin nevelte fel, Thor fogadott bátyja, tudom, hogy egy csöppet megalomániás, jó dolgában talán egy kicsit meg is kattant. És mielőtt közbeszólnál, nem, nem vagyok hálátlan -egy egészen picurkát talán még én is kattant vagyok, hogy ezt ilyen nyiltan kimondom a saját apja előtt- de te se felejtsd el, hogy engem egészen konkrétan kihajított a SAJÁT ablakomon, és nem mellesleg lerombolta fél Manhattant.

- Értékelném, ha a traumád inkább a fiammal beszélnéd meg. És nem fogom őt pártolni, mert tudom, hogy hibázott, de tanult belőle. És ez a lényeg.

Tony erre csak bólintott egyet. Nem mintha ilyen egyszerű lenne a helyzet, de nem fog leállni emiatt vitázni, főleg olyasvalakivel nem, aki a legkisebb erőfeszítés nélkül megölhetné.

Laufey ajkait halk sóhaj hagyta el, s belefogott mondandójába.

- Mint említetted, Lokit sajnálatos módon nem én neveltem fel. Odin -ebben az egy szóban annyi megvetés csengett, hogy szinte már sértésnek hangzott a szó, mint névnek- elvette tőlem, mikor megölte a feleségemet. Ő volt a biztosíték, hogy nem fogok bosszút állni Fárabutiért. Aki nem mellesleg Ván volt. Ez magyarázza, hogy Loki miért más, mint mi. Mert csak félig jotun, azaz jégóriás.

- Miért érint ez engem? Mármint értékelem az információt, és tényleg szar lehetett neki is és neked is, de nem értem, hogy ezt miért mondod nekem el.

- Azért, Tony Stark, mert a fiam téged választott társául, mégha erre még ő maga sem jött rá. És mert azt akarom, hogy megértsd, hogy nekem jelenleg ő mindennél fontosabb. Ha összetöröd a szívét, még Helheim jeges karmai sem mentenek meg téged a haragom elől.

Tony hirtelen lefagyott. Egyrészt mert nem értette ezt az egész "társ" dolgot, másrészt pedig mert épp most fenyegette meg halálosan Jotunheim királya, aki valószínűleg észrevette a feltaláló zavarodottságát.

- Minden jotun életében csak egyetlen egyszer választ társat magának. S bár Loki csak részben tartozik fajunkhoz, mégis egyértelműek a kötődésének jelei. Nem értem miért pont téged választott, de tiszteletben tartom.

- Biztos vagy benne, hogy engem választott?

- Teljes mértékben.

Tony továbbra sem értette teljesen, de már kapisgálta, hogy miről van szó. Ez magyarázná a másik furcsa viselkedését, amit eddig nem tudott hova tenni. Abban azonban egyáltalán nem biztos, hogy mihez kezdjen ezzel az információval. Hazudna, ha azt mondaná, hogy hidegen hagyja a fekete hajú istencsapása. Világ életében köztudott volt saját biszexualitása, egyáltalán nem vetette meg saját nemét sem. Loki pedig valjuk be, maga volt a tökéletesség megtestesülése, még így ebben a formában is. Legalább is külsőleg. S bár az elhangzottak után kicsit közelebb került a másik megértéséhez, még mindig rengeteg dolog volt, amit meg kellett tanulnia róla. Loki egy megfejtetlen egyenlet volt számára, egy megoldásra váró rejtély. Ő pedig több mint kész volt megfejteni a másikat.

De még mennyire, hogy készen.