A Jotun's Love- 3. Fejezet

A Jotun's love

3.fejezet




Mikor legközelebb felébredt, már magasan járt a nap az égen. Lassan kikászálódott az ágyból, s az ablak előtt megállva bámult ki a fejéből. Gyönyörű táj terült el a szeme előtt, azonban Tony ügyet sem vetett rá. Csak meredt maga elé. Még mindig alig tudta elhinni, hogy ez valóban megtörtént. Hogy tényleg egy másik világban volt, méghozzá a hajdani ellensége kastélyában, egy szörnyek lakta birodalomban. Hosszú töprengés után úgy döntött, hogy mégis megfogadja a csaló tanácsát, s nyugton marad ahelyett, hogy megpróbálna megszökni. Végül is, Loki megmentette őt, pedig magára is hagyhatta volna. Bár azt még mindig nem érti, vajon milyen hátsószándék vezérelheti őt. Mert biztos volt benne, hogy nem puszta jó akaratból lett megmentve a fagyhaláltól. Már csak azt kellett kiderítenie, hogy mik voltak az isten valós tervei vele. Nem bízhat meg benne és ezt pontosan tudta. Végül halk sóhajjal ajkain verte ki a fekete hajú istent a fejéből. Azon kezdett gondolkodni, hogy igazából hogyan is kerülhetett erre a helyre. Akárhogy erőlködött, nem tudta felidézni az érkezése előtti időszak pontos eseményeit. Szemeit lehunyva hirtelen Steve vádló tekintetét látta maga előtt. Eszébe jutott a vele folytatott vitája. Tudta, hogy a SHIELD igazgatója, Nick Fury veszélyes vizekre evezett. Pontosan tudta, hogy az Özvegy lopta el az aktáit egy kutatásról, amit azért hagyott abba, mert olyasmit talált, ami képes volna egy egész bolygót kiirtani. Emlékezett, hogy azt tervezte, hogy utánajár egy kicsit a dolognak, s nyomozni kezdett a félszemű dolgai után. De aztán teljes képszakadás. Vajon mi történhetett? Kezdett az a gyanúja támadni, hogy az igazgató tehet arról, hogy ide került. Az volna logikus. Ha eltették volna őt az útból. Ha leseperték volna a bábúját a sakktábláról. De vajon tényleg ez a helyzet? Merengéséből egy hangos torok köszörülés zökkentette ki. Válla fölött pillantott hátra, így észrevehette az ajtóban álló herceget. Biccentett egyet köszönésképpen, amit a másik egy felvont szemöldökkel díjazott.

-  Stark. Látom végre méltóztattál felkelni.

- Jól látod.

A zseni nem tudta eldönteni, hogy mégis hogyan viszonyuljon az előtte álló férfihoz. Nem akarta felhergelni, hiszen pontosan tudta, hogy így, a páncélja nélkül esélye sem lenne megvédenie magát. Akárhogy is fájt beismernie, de ő tényleg csak egy senki ehhez a férfihoz képest, aki akár a puszta kezével is képes volna összeroppantani a csontjait. Alig hallhatóan nyelt egyet a gondolatra.

- Beszéltem apámmal. Egyelőre maradhatsz. De ne csinálj semmi ostobaságot. Már ha képes vagy rá. 
-  Hát persze.

Lokinak kezdett elege lenni a férfi tömör válaszaiból. Emlékei szerint legutóbbi találkozásuk alkalmával csak úgy ontotta magából a szavakat. Végül egy beletörődő sóhajjal simította hátra köpenyét.

- Remélem kipihented magad, ugyanis most velem fogsz jönni. Körbevezetlek.


xXx
Tony nem győzött csodálkozni. Ez a kastély teljesen más volt, mint amire számított. Gyönyörűbb, mint bármi, amit eddigi élete során láthatott. Mégis, ami a leginkább megdöbbentette, az a fekete hajú isten volt. Gúnyolódást várt, fenyegető szavakat, de amaz teljesen normális hangnemben magyarázott neki. Mintha nem is ellenségek lettek volna. Nem tudott kiigazodni rajta, és ez megrémisztette.

Persze a kastélyban nem csak ők voltak. Találkozott más, Lokihoz hasonló lényekkel. Furcsa volt számára a kék bőr, ahogy az is, hogy hozzájuk képest ő gyakorlatilag egy törpe volt. Mert magasok voltak. Nagyon. Ekkor értette meg, hogy miért nevezik őket jégóriásnak. A zseni annyira a gondolataiba merült, hogy nem vette észre, hogy társaságuk akadt.

- Szóval ilyen egy halandó.

Mély, dallamos hang ragadta ki a gondolataiból. Pillantása jég kék tekintettel találkozott. A mellette álló Loki felhúzta a szemöldökét, a kijelentés hallatán.

- Hela. Mit akarsz?
- Hát már meg sem látogathatom az én kedvenc hercegemet?
A fekete hajú férfi torkából morgás szökött fel. Látszott rajta, hogy idegesíti a gúnyos hangszín.

- Nos, mint láthatod nem érek rá. Menj és zaklass mást.
Hela ajkain hatalmas vigyor jelent meg, ahogy pillantását kettejük közt járatta, szemei gonoszan fénylettek fel. Imádta bosszantani a fiatal herceget, és most remek alkalom nyílt számára. Bolond lett volna visszautasítani a kínálkozó lehetőséget.

- Hallottam apádtól, hogy egy Midgardi van a kastélyban. De nem gondoltam volna, hogy ennyire....

- Mondd tovább és nem éled meg a reggelt!

Loki szemei veszélyesen csillantak. Tudta, hogy mire megy ki a játék. Ismerte már annyira a Niflheimi nőt.

- Ugyan kérlek. Tudod, hogy nem tudsz megölni. Engem nem.

Tony zavartan pillantott hol az egyikre, hol a másikra. Nem igazán értette, hogy mi történik. És valljuk be, eléggé megilletődött a nő láttán. Ugyanis Hela arcának egyik oldala csontváz volt, ami félelmetessé tette. Hát még az a sötét kisugárzás! És a haja... Ezüstös hullámokban keretezte hófehér arcát, ami tökéletes kontrasztot alkotott éjszínű ruhájával. Kirázta a hideg, ahogy pillantásuk találkozott. A félelmetes lény elé lépett, s csontváz kezét felé nyújtotta, úgy, hogy kétsége se maradjon afelől, hogy mit is vár el tőle. Hela tekintetébe szórakozott csillogás költözött, ahogy összekaparta minden bátorságát, s bár minden porcikája tiltakozott ellene, mégis kezet csókolt neki. A nő egy hatalmas vigyorral ajándékozta meg őt.

-  Furcsa kis ember vagy te. Bár idáig érzem a félelmed mámorító illatát, mégis megtetted azt, amire nem sokan képesek. Ez tetszik.

A milliárdos hirtelen nem tudott mit kezdeni a szokatlan bókkal. Elapadt a szava, ami ritkán fordult elő vele. Loki megköszörülte a torkát mellette, majd gúnyos éllel beszélni kezdett.

- Ez a bájos teremtés itt, Hela. Niflheim, a holtak birodalmának trónjának a várományosa. És az előbb próbára tett, mint általában mindenkit.

- Oh, igen. És hozzáteszem átmentél! Igazán figyelemre méltó halandó vagy te. Ugye egyetértesz velem, Loki?

Loki erre csak elfintorodott. Bár nem szállt vitába a ténnyel, amire már régen rájött. Végül is. Ezért hagyta meg az életét.

- És ha most megbocsájtasz...

Loki biccentett, majd a halandó vállát elkapva kezdte gyakorlatilag vonszolni maga után, aki még mindig sokkban volt az előbb történtek miatt. A bukott asgardi herceg furcsa érzés kerítette hatalmába. Dühös volt a Niflheimi nőre. Nem akarta, hogy Stark a közelében legyen. Nem tetszett neki az a pillantás, ahogy Hela a halandót méregette. Jobb lesz, ha rajta tartja majd a szemét.


xXx


Hela vigyorogva pillantott a páros után. Számára teljesen egyértelművé vált az, amire még ők maguk sem jöttek rá. Máris kezdett kirajzolódni egy terv a fejében. Lokit ismerve tudta, hogy az nem fog lépni a halandó felé. Túl büszke ahhoz, hogy beismerje a gyengeségét. Oh, de jól fog szórakozni az elkövetkező időszakban!




Megjegyzés: Hela az egyik kedvenc mitológiai alakom. Muszáj volt valahogy belecsempésznem. Annyit elárulok, hogy az ő közbenjárásával fog a két fiú összejönni. A következő fejezetben tanúi lehettek Tony és Laufey beszélgetésének. Kiderül pár dolog Loki igazi anyjáról és beindulnak az események.


Megjegyzések

  1. Szia érdeklődni szeretnék hogy nem lesz folytatása?? Érdekes történet,és jó lenne tovább olvasni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Valószínűleg fogom folytatni, bár azt nem tudom neked megmondani, hogy pontosan mikor hozom az új fejezetet. És örülök, hogy tetszik.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Starfallen

Frostiron egyperces- Hóesés

Találkozzunk ma, és próbálj túlélni holnap a kedvemért