A Jotun's love 2. fejezet

A Jotun's Love

2. Fejezet

Éjszaka volt, mikor legközelebb magához tért. A feje sajgott, s egyfajta különös zsibbadtság járta át az egész testét. Halk, nyöszörgő hangot hallatva fúrta arcát a puha, fenyő illatú párnába. Szokatlan érzés volt. Valami nem volt rendjén. Ez nem az ő jól megszokott párnája! Hirtelen pattantak ki a szemei, s ült fel az ágyban. Nem tudta, mégis hol lehet. Nem tudta, mégis hogy kerülhetett ide. Csak arra emlékezett, hogy odakint, a hóban ébredt fel, de hogy azelőtt mi történt? Az még számára is rejtély. És ki volt az a különös idegen, aki megmentette őt a fagyhaláltól? És ami a fontosabb, miért tette? Lassan kimászott az ágyból, s mit sem törődve a testébe nyilalló fájdalommal igyekezett kijutni a szobából, azonban csupán az ajtóig sikerült eljutnia.

- Stark.

Tágra nyílt szemekkel meredt az előtte álló alakra. Loki volt az. Az a Loki, aki pár éve megtámadta New Yorkot, s fenekestül felforgatta az ő nyugodtnak éppen nem mondható életét, számos álmatlan éjszakát okozva általa. Döbbenten hordozta végig pillantását a felé tornyosuló hercegen. Nem olyan volt, mint ahogy emlékezett rá. Az egyetlen ismerős benne az a jól ismert fölényes vigyor, ami mindig ott ült az isten arcán. A leginkább szembetűnő változás a kék bőre volt, melyet halovány minta díszített. Szemével végigkövette annak vonalait a fedetlen mellkason, egészen a csípőjéig. Loki fekete nadrágot viselt, s felül csupán egy szőrmeköpeny takarta első pillantásra törékenynek tűnő, s mégis izmos testét. Tony személyesen is megtapasztalhatta, hogy mekkora fizikai erő lakozik benne. A vézna külső könnyen megtévesztheti az embert. Végül pillantását az őt vizslató karmazsin szemekbe fúrta.

- Igazán hízelgő a csodálatod Stark, de talán előbb elárulhatnád, mégis hogy kerültél ide.

Loki kíváncsian döntötte oldalra a fejét. A mustráló tekintet furcsa bizsergést idézett elő a testében, amit igyekezett figyelmen kívül hagyni.

- Oh, ha én azt tudnám.... egyáltalán hol vagyok?

A herceg megemelte egyik szemöldökét, s csettintett egyet nyelvével.

- Szóval még azt sem tudod, hogy hol vagy. Nos, üdvözöllek Jotunheimban, halandó.

Jotunheim... Mintha valahol már hallotta volna ezt a nevet. Rövid töprengés után eszébe is jutott, hogy hol. Thor mesélt nekik róla. A fagyóriások otthona, akik talán a legkegyetlenebb teremtmények az univerzumban, persze csak a sötételfek után. Szemei hirtelen elkerekedtek a döbbenettől. Hiszen ez egy másik világ! Tele szörnyekkel, és ami a legrosszabb, Loki is itt van! Végül nagy nehezen ugyan, de sikerült lecsillapítania háborgó gondolatait. Erőt vett magán, s a férfi szemeibe nézett.

- Miért hoztál ide? 

- Hogy ne fagyj halálra. Tudod, itt az éjszakák igazán...fagyosak. Nem halandóknak való hely ez.

Tony erre csak hümmögött egy sort, s figyelmen kívül hagyta a gúnyos hangsúlyt.

- Na és... Mi ez a hely? És egyébként is. Az egy dolog, hogy én itt vagyok. De te...hogy kerültél ide? Thor azt mondta, hogy halott vagy.

- Stark. Én itt lakom. És mint azt láthatod, nagyon is élek. Azt hiszem az az ostoba bátyám elfelejtette megemlíteni, hogy eredetileg én is fagyóriás vagyok. Egy Jotun. Méghozzá herceg. Üdv az otthonomban, Fémember.

Loki nem értette miért mondta el neki ezeket. Nem tudta mi ütött belé. Képtelen volt megfékezni a nyelvét. És egyáltalán mihez fog most kezdeni? Ez egy ember. Egy halandó. Az apja meg fogja ölni, ha megtudja, hogy itt van. De mégsem hagyhatja halálra fagyni. Nem hagyhatja egyedül. Képtelen lenne rá. Maga sem tudta hogyan, s miért, de fontossá vált számára ez az ember. Halk sóhaj hagyta el ajkait.

- Ide figyelj, Stark. Itt kell maradnod. Egyelőre még a szobát sem ajánlatos elhagynod. Nem lenne biztonságos számodra.

- Miért hallgatnék rád?

- Mégsem akarhatsz meghalni. Vagy tévednék?

A zseni csak mogorván meredt maga elé. Loki végül hátat fordított neki.

- Ha élni akarsz, itt maradsz. Ha nem... hát az a te problémád. Figyelmeztettelek. Oh. És a helyedben biztosan pihennék most. Pocsékul festesz. Még magadhoz képest is.

Tony az orra alatt morgolódva sétált vissza az ágyhoz, s bár maga sem értette miért hallgat az istenre, mégis azt tette, amit az javasolt. Hanyatt vágódott, s a plafont kezdte bámulni. Rá sem ismert a bukott Asgardira. Ez a Loki nem lehet ugyanaz, aki annak idején kivágta az ablakon. És egyáltalán miért segít neki? Miért nem hagyta egyszerűen meghalni? Hiszen az ő életben tartásából semmilyen haszna nem származik! A feltaláló végül egy halk sóhajjal adta meg magát a kimerültségnek, s ismételten mély, nyugtalan álomba merült.

xXx

Loki kissé idegesen lépdelt a trónterem felé. Az apjához igyekezett. Már megtanulta, hogy a titkolózásból folyton csak baja lesz. Jobb, ha már most értesíti a halandó ittlétéről. Előbb-utóbb úgyis megtudná. Nem érdekli mit fog mondani. Stark vele marad és kész! Így megtudhatja, hogy mi folyik Midgardon. És azt is szeretné megtudni, hogy mégis hogy került ide. Vajon Odin műve? És mégis mi az a furcsa érzés, ami hatalmába keríti, mikor a feltalálóra pillant? Annyira a gondolataiba merült, hogy kis híján felborította az apját. A nála 'majd egy fejjel magasabb jotun felvont szemöldökkel állt előtte. Laufey félelmetes látványt nyújtott a félhomályban. Szemei csak úgy parázslottak. Loki nyelt egyet. Most vagy soha.

- Atyám. Beszélnem kell veled.

Laufey összevonta szemöldökét, majd intett egyet, jelezve, hogy kezdheti.

- Egy Midgardi érkezett a mai nap folytán a birodalomba. A neve Antony Stark. Még nem tudni, hogy került ide, sem hogy miért. Nem emlékszik rá, sőt, azt sem tudta, hogy hol van. De atyám. Szeretném, ha maradna. Kezeskedem érte.

- Egy halandó? Itt? Nem tudom mi dolgod vele, de nem bánom. Maradjon. De ha veszélyezteti a birodalmamat, akkor meghal. Tudd meg, miért van itt. Hogy van e hozzá bármi köze Asgardnak. Aztán tudasd velem. 

- Értettem.

Loki megkönnyebbülten sóhajtott fel, ami persze nem kerülte el Laufey figyelmét sem, de inkább nem tett megjegyzést. A herceg épp indult volna visszafelé, azonban a király hangja megállította.

- És fiam. Légy vele óvatos. 

- Úgy lesz.

Megfordult, s magára hagyta apját, így nem láthatta azt a furcsa, elégedett csillogást annak szemében. A terve tökéletesen haladt. 

MEGJEGYZÉS: Sajnálom a késést. Volt egy kis technikai problémám. A következő részt reményeim szerint hamarabb tudom hozni.